Sziasztok!
Majdnem egy éve, pontosabban 2016 májusában vágtam neki az El Caminonak. A kérdés jogos, miért csak most írok belőle blogot. Bevallom, amióta haza érkeztem még nem volt igazán őszinte a mosolyom, illetve, aki tervezi az utat még bőven megteheti az előkészületeket az indulásig, szerintem ugyanis a legszebb tavasszal és ősszel ez a nagy “kirándulás”!
Mi is az El Camino, vagy Szent Jakab út, amely Saint- Jean- Pied –de-Port és Santiago de Compostela közötti távot jelenti? Ez az ősrégi keresztény zarándokút a Kelta időkben a Tejút szimbóluma volt. Jeruzsálem és Róma után a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja Santiago de Compostela, ugyanis a hagyomány szerint az itteni székesgyházban találhatók Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. A távolság nagyjából 800 km-t jelent. A Szent Jakab út ma az UNESCO Világörökség része (nem véletlen)! Több irányból és több helyen lehet becsatlakozni, az út fő része azonos, így mindenki az erejéhez, idejéhez mérten teljesítheti a zarádoklatot, a lényeg az úticél Santiago de Compostela elérése. Sokan csak az utolsó 100 km-en csatlakoznak a többiekhez, ezért itt úgy érzi magát az ember, mintha egy nagy osztálykiránduláson lenne :)
Elindulni nemcsak gyalog lehet, amely egyébként nagyjából 30 napot vesz igénybe, hanem bicajjal, szamárral, sőt elektromos bicajjal is, amivel mi is nekivágtunk. Sokan kérdezték, na jó de miért elektromossal és persze igy könnyű?! Először is, ennyi időm volt rá, nagyjából 12 nap, másrészt, aki azt modja, hogy könnyű, azoknak csak annyit szeretnék mondani: tessék megcsinálni és majd utána beszélgessünk !
Ahogy már említettem, az ide érkezők többféle módon és többféle szándékkal vágnak neki az útnak, ezt egyébként amikor kiváltod a zarándok útleveledet meg is kérdezik. Mi egyébként turista szándékkal indultunk el, hiszen egy remekül kiépített túra útvonalról van szó.
A zarándok útlevélbe kerülnek a szebbnél szebb pecsétek, erre azért van szükség mert Santiago de Compostelában az okmányirodában megnézik, hogy vajon tényleg teljesítetted-e az útvonalat.
A kiindulóponthoz többféle módon el lehet jutni, mi az autót választottuk, visszafele pedig vonattal és taxival jöttünk, a bicajokat pedig haza postáztuk! Mivel évente több ezren teszik meg ezt az utat, így ez is tökéletesen ki van építve, nagyon nem kell keresni semmit .
Hogyan készüljünk fel az útra
Sokan azt mondják előtte túrázzunk, vagy bicajozzunk sokat, hogy megfelelő legyen az edzettségi szintünk. Én még leírni sem merem, de úgy vágtam bele ebbe a 800 km-be, hogy előző nyáron ötször megjártam a Budapest-Szentendre távot, ami kb. 40 km :) Valójában minden a fejben dől el, és kellett is, főleg a Pireneusokban, ahol szép, masszív emelkedővel kezdjük el az első napot.
Mi egyébként naponta 80 km-es célt tűztünk ki magunk elé, gyakorlatilag a második naptól a túlélésre játszottam. A reggeli felkelések borzasztóak voltak, de kb. fél óra után elmúlt minden fájdalmam, talán azért mert kárpótolt a táj szépsége és a helyiek kedvessége :)
Mit vigyünk magunkkal
Ami a legfontosabb: egy szuper kényelmes cipő! Nekem sikerült kiválasztanom egy remek darabot, amelynek a talpa a második nap elbúcsúzott a felső részétől. Mivel nem volt a közelben sportüzlet, ezért a helyi ragasztók erősségére bíztam magamat. Jelentem szuper ragasztóik vannak!
Mi egyébként itthon a sportáruházban 1 nap alatt beszereztük a kellékeket: bicajra való táska, kulacs, polar felsők, bicajos nadrágok, kesztyű, hosszú szett a reggeli, rövid szett a nappali bicajozáshoz, naptej, gyógyszerek sebtapasz, esőkabát és rengeteg MAGNÉZIUM az izomgörcsökre.
Innentől kezdve nincs más teendőnk csak élvezni a gyönyörű kis- és nagyvárosokat és követni a sárga nyilas utat. Emiatt néha úgy éreztem, mintha egy bújócska játék kellős közepén lennék, a sárga nyíl volt a bújó mi pedig a hunyók :)
Akik gyalog vágnak neki az útnak viszonylag korán indulnak, mert a nagy hőségben már nem tudnak gyalogolni, mi azonban belőttük magunknak a kényelmes 7-8 órás indulásokat és bizony volt olyan amikor este 8 órakor találtunk szállást.
Útközben rengeteg zarándok szállás van, ezek közül van néhány, ami egyszerűen gyönyörű, léteznek két ágyas szobák is, de ezek korlátozott számban vannak, így 6-10 fő is alszik egy-egy szobában.
A zarándok éttermek egyszerűen isteniek 5-15 euróért ráadásul olyan adagot adnak, hogy utána nehéz lelki erőt gyűjteni az elinduláshoz. Az elején úgy terveztük, hogy a túra végére 4 kilótól fogunk megszabadulni, sajnos a második napon már felfedeztük a Santiago tortát, ennek köszönhetően egy grammot sem fogytunk :)
Mi egy valamire mindig figyeltünk, hogy a kulacsunk mindig tele legyen, ezt egyébként kis kutakból is megtölthetjük.
A vándorok nagyon kedvesek, mindenki Buen Caminót kíván a másiknak és önzetlenül segítenek egymásnak, ez valahogy tovább szépíti az amúgy is csodálatos utat! A közösség tagjai mindent megosztanak egymás között, pumpát, kenőcsöt, magnéziumot, bakancsot, nadrágot, valójában bármit.
Ha azt gondolnátok, hogy az út egy idő után monotonná válna, nézzétek meg ezeket a képeket !
Akinek még maradt energiája 87 km-re, ne hagyja ki a Világ Végét vagyis Finisterrét itt égetik el a zarándokok a ruháikat :)
Ahogy említettem szerintem indulni tavasszal vagy ősszel érdemes, nagy szervezést pedig nem igényel, maximum a munkahelyeden. Egy valami biztos egy életre szóló élménnyel gazdagodtok majd !
Köszönöm a bicajomat : https://www.facebook.com/Motorszalon/
Kommentek