Nem volt kérdés, hogy hová utazzunk. Édesanyámmal indultunk el, mind a ketten szeretjük a Vörös tengert a maga csodálatos lényeivel, és Jordánián kívül az összes ismert üdülőhelyet végigjártuk. Szépen megterveztük, hogy mit szeretnénk megnézni pihenésként a napon való "sülögetés" közben.
Aztán egyszer csak ott voltunk....Arab stílusban épült családias szálloda, medencékkel (kisgyerekeknek is) gyönyörű kilátással jacht kikötőre és a tengerre, tisztaság, kényelem...kell ennél több? Egyszerűen imádtuk! Pár perc séta a tengerpartig, ahol minden volt, éttermek, snack bárok, sport-és búvárkodási lehetőségek.
Mi azonban mást is szerettünk volna, meg akartuk ismerni az arab világ különlegességeit, és mindazt, amit Jordánia nyújthatott nekünk. Petráról már sokat olvastunk, hallottunk, ezért ide indultunk először. Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor nagyon rövid utazás után meg kellett állnunk vámvizsgálatra. Mint kiderült, Aqaba az országon belül vámszabadterület, és ki-belépéskor át kell esni a rövid (nekünk) procedúrán. A kb 2 órás út alatt kitünö idegenvezetőnk sok érdkeset mesélt Jordánia történelméről, az itt élők életéről, Mózesről, Nébó hegyről. Petra, a Nabateusok sziklavárosa egyszerűen lenyűgöző volt! Ugyan a 6 km séta nem kis feladat, de nagyon megéri! Igaz, néha ugráltunk a lovaskocsik, lovak, szamarak elől, ugyanis a gyalogosoknak nincs elsőbbsége, a lovaknak szamaraknak, tevéknek pedig nincs sebességkorlátozása. Sajnos lett volna még sok látnivaló. de az idő rövidsége miatt nem mertük bevállalni.
Ugye milyen szép a naplemente, és mindezt a Vadi Rum sivatagban különleges élmény volt látni! Igaz, az arab fiúk, akik a nyitott dzsipjeinket vezették egy párszor ránk hozták a frászt amikor bemutatták a vezetési tudományukat, illetve autóversenyt rendeztek egymás között. Mi hátul ültünk a dzsipen és nagyon kellett kapaszkodnunk, hogy rajta is maradjunk. Ezt leszámítva fantasztikus volt, a sziklák csodálatos szinekben pompáztak, és olyan képeket készítettem, hogy magam is elámultam amikor visszanéztem.
Volt egy különleges napunk, amikor magán szervezésben (az utazási iroda is szervez hasonló utat) részt vettünk egy kanyoning túrán, aztán fürödtünk a Holt tengerben, majd a Nébó hegyi látnivalókat is megcsodáltuk. A kanyoning túráról csak annyit, hogy nagyon kemény volt. Kolumbiában már megcsináltunk egy ilyent, és így mind a ketten belevágtunk. De ez sokkal megterhelőbb volt, alig sütött be a nap a mély sziklahasadékba, ellenben sok volt a víz, ami hatalmas erővel száguldott lefelé a szurdokban. Együtt indultunk, aztán egy ponton édesanyám feladta, a 46 kilója nem bírta a szemből jövő víz erejét miközben hatalmas sziklákon kellett átmásznunk, csúszkálnunk kapaszkodnunk. Szerencsére, mert a vége volt igazán meredek, volt ott himbálózás kötélen és kegyetlen sok víz hatalmas erővel az arcunkba testünkre. Megúsztuk kisebb horzsolásokkal, de annál sokkal nagyobb élménnyel gazdagodtunk, és mindenki büszke lehetett a teljesítményére.
A Holt tenger a szívünk csücske, valami csoda a vize, az iszapja, a partján a gyönyörű sókristályok, nekem mindig azt juttatják eszembe, hogy mi lesz ha nemsokára eltűnik ez csoda. Nagyon sokat fogunk veszíteni az biztos! A fürdés az első pillanatokban megrendítő volt, mert a horzsolások a roppant sós vízben a csillagokat is a szemünk elé varázsolták kora délután. 10 perc múlva viszont eltűnt a fájdalom, sőt a sebek is beszáradtak. Jöhetett a bőrt szépítő, reumát, izületeket gyógyító iszapfürdő. Nem, nem vagyunk disznók, ahogy a nagy okosok írták a képemhez, hanem ismerjük a gyógyiszap jótékony hatásait.
Az igazság az, hogy a Holt tenger vize ebben a napszakban nagyon meleg volt, egy esti fürdőzés (már volt benne részünk) sokkal nagyobb élvezetet jelent. A Nébó hegyi kirándulás azt adta amit elvártunk. Szinte megelevenedett a Biblia, Mózes itt pillantotta meg az Ígéret födjét és itt halt meg. (
Ki gondolná, hogy légvonalban 45 km-re van csak Jeruzsálem?) Estére nagyon elkókadtunk, szótlanul szunyókáltunk az autóban. Szegény sofőrünk - mivel a Ramadam utolsó napja volt - egyfolytában a napot nézte, és a rádiót halgatta. Miközben mi egész nap a hűtőtáskákból hideg vizet és üdítőt ittunk ő egy falatot nem evett és egy kortyot sem ivott. Napszálltakor egy húzásra benyelt másfél liter vizet és hazáig vígan dudorászott. Minden tiszteletünk az övé volt!
Búcsúzásként sétahajózni indultunk az Aqabai öbölben. Gyönyörküdtünk, fotózgattunk, ugyanis itt sem kevésbé csodálatos a naplemente, mint a sivatagban, csak itt a fények a víz tetején játszanak, csillognak, sziporkáznak.
Érdemes ide ellátogatni és, ha lehet inkább szeptemberben vagy októberben hiszen akkor is csodálatos idő van !
Kommentek